TITKOS TANÍTÁS III. - Isteni tanítóink

ÖnmegvalósításEzoterikaSzerelemHoroszkópFejlődésTerápiaÉletvitel

TITKOS TANÍTÁS III., Isteni tanítóink, STANZA

Hirdetés:

12. STANZA

Az özönvízrõl szóló hagyományok nemcsak Atlantiszról és a Phlegya-szigetrõl szólnak. Kínának is megvan a maga hagyománya egy Ma-li-ga-si-ma nevû szigetrõl vagy kontinensrõl. Kaempfer és Faber valami furcsa fonetikus meggondolásból ezt a szigetet "Maurigosima"-nak betûzi. Kaempfer Japan ( Appendix, 13. old.) címû munkájában elmondja ezt a hagyományt. Lakóinak, az óriásoknak gonoszsága miatt ez a sziget a tenger fenekére süllyedt, és csak királya, Peiru-un, a kínai Noé menekül meg családjával együtt, mert az istenek, két bálványuk által elõre figyelmeztették. E derék fejedelem és leszármazottai lettek azok, akik Kínát benépesítették. A kínai hagyományok is - akárcsak más népeké - gyakran beszélnek az isteni dinasztiából származó királyokról.

Az õsi töredékek is egytõl egyig ezt mutatják, hogy régen hittek az embereknek többféle formában vagy éppen többféle síkon - spirituális, pszichikus, intellektuális és fizikai síkon - történõ fejlõdésben, úgy ahogy ezt a jelenlegi munka is leírja. Tegyük vizsgálat tárgyává e töredékekbõl rekonstruálható állítások némelyikét.

Valamennyi hagyomány azt tartja, hogy az emberi fajok isteni fajokból eredtek. A különbözõ elnevezések ne zavarjanak meg minket, mert a történet mindenütt ugyanaz. Indiában a Rishik vagy Pitrik, Kínában Chimnang és Tchangy - a kínai "isteni ember" és a félistenek - szerepelnek, az akkádoknál Dingir és Mullil - a teremtõ isten és a "Szellemvilág istenei", az egyiptomiaknál Isis-Osiris és Toth, a hébereknél az Elohim, Peruban a Manco Capac és leszármazottai. Minden népnél vagy hét és tíz Rishi-Manu és Prajâpati, hét és tíz Ki-y, vagy tíz és hét Amshaspend 12 (exoterikusan hat), tíz és hét kaldeai Anedot, tíz és hét Sephiroth, stb. szerepel. Ezek mind az ezoterikus tanítás õsi Dhyan Chohan-jaiból vezethetõk le, akiket másként "Építõknek" is neveznek, amint azt az I. kötet Stanzái mondják. A Manu, Toth-Hermes, Oannes-Dagon és Endri-Enoch, majd késõbb Platón és Panodorus, egytõl egyig hét isteni dinasztiáról szólnak, a Földnek hét lemuriai és hét atlantiszi felosztásáról. Beszélnek a hét õsi és kettõs Istenrõl, akik égi lakhelyükrõl 13 leszállva a Földön uralkodtak, megtanítván az emberiséget az asztronómiára, az architektúrára, és mindazon tudományokra, amelyek hozzánk eljutottak. Ezek a Lények elõször mint királyok és teremtõk jelennek meg, azután egyesülnek a születõben lévõ emberrel, s végül mint "Isteni királyok és uralkodók" jönnek elõ. De ez a tény fokozatosan elhalványult az emberiség emlékezetében. Bosuage bebizonyítja, hogy az egyiptomiak felfogása szerint csak Isis-Osiris ideje óta virágzik országukban a tudomány. Isis-Osirist azóta is mint isteneket imádják, "jóllehet késõbb emberi formát öltõ hercegek lettek". Majd hozzáteszi az Isteni Androgünrõl szólva: "Azt mondják, hogy ez a herceg (Isis-Osiris) városokat építtetett, szabályozta a Nílus kiöntéseit, bevezette a mezõgazdaságot, a bor, a zene, az asztronómia és a geometria alkalmazását".

Amikor Abul-Feda, " Historia Anteislamitica " (Fleisher kiadása, 16. old.) címû munkájában azt mondja, hogy a szabeus nyelvet Seth és Edris (Enoch) alapította, ezen az asztronómiát kell érteni. A "Melelwa Nohil"-ban (MS. 47. a Nic. Cat-ban.) Hermészt az Agathodaemon tanítványának hívják. Egy másik beszámolóban (MS. 785. Uri Cat. idézi Vyse: Operations at the Pyramids of Gizeh , II. 364.) pedig Agathodaemon-t úgy említik, mint " Egyiptom királyát ". Celepas Geraldinus különös hagyományokat közöl Henoch-ról, akit "isteni óriásnak" hívtak. A történész Ahmed Ben Yusouf Eltiphas: " Book of the Various Names of the Nile " címû munkájában a sémita arabok azon hitérõl beszél, hogy Seth, aki késõbb az egyiptomi Typhon, Set lett, egyike volt a Bibliában felsorolt hét Angyalnak vagy Pátriárkának. Azután halandó lett belõle, egy Ádám fia, s ekkor átadja jóslási képességét és asztronómiai tudását Jared-nek, ez pedig fiának, Enoch-nak adja tovább. De Henoch (Idris), "a harminc könyv szerzõje" valójában "szabeus eredetû volt", vagyis a Saba -hoz, a "Sereghez" tartozott. "Miután megalapította az õsi istentisztelet rítusait és szertartásait, elment Keletre, ahol száznegyven várost építtetett, melyek közül Edessa volt a legkevésbé fontos, azután visszament Egyiptomba, s annak királya lett. Így tehát Hermésszel azonosítják. De voltaképpen öt Hermész volt, helyesebben csak egy, aki különbözõ eltérõ alakokban jelent meg, akárcsak a Manuk és a Rishik. A Burham-i Kati címû mûben mint Hormig-ot emlegetik, s ez a név a Merkur bolygó, vagy Budha neve. A szerdai nap pedig egyaránt Hermésznek és Tothnak volt szentelve. A Phineata-k tisztelték a keleti hagyomány Hermészét, s azt tartották róla, hogy Argus halála után elmenekült Egyiptomba, s Toth neve alatt civilizálta az országot. De akármelyik alakjában is szerepel, mindig Õ az, aki a tudományokat a potencialitásból aktivizálta , vagyis õ volt az elsõ, aki megtanította a mágiát Egyiptomnak és Görögországnak, de nem Magna Graecia -nak, hanem még azoknak a görögöknek, akik még hellének sem voltak.

Nemcsak Hérodotosz, a "történetírás atyja" beszél a csodálatos isteni dinasztiákról, akik megelõzték a halandó királyok uralmát, s akiket a félistenek és hõsök dinasztiái, majd végül az emberi dinasztiák követtek. Ezen a téren a klasszikus írók egész sora támogatja õt. Diodorus, Eratosthenes, Platón Manetho, stb. ugyanezt a történetet mondják el, és sohasem térnek el a megadott sorrendtõl. Amint Creuzer kimutatja:

Valóban a csillagok szféráiból, ahol a világosság istenei laknak, száll alá a bölcsesség az alantasabb szférákba. Az õsi papok (hierophantok és adeptusok) rendszerében kivétel nélkül minden - istenek, géniuszok, lelkek ( maneszek ), s az egész világ - együtt fejlõdik térben és idõben. A piramis a szellemek e nagyszerû hierarchiájának szimbólumaként tekinthetõ. 14

Modern történészek - s fõleg francia akadémikusok, mint Renan - a szigorúan vett becsülettel össze nem férhetõ módon igyekeztek elnyomni az igazságot azáltal, hogy nem vettek tudomást az Isteni királyokról szóló õsi annalesekrõl. De Renan sem vonakodhatott jobban, mint Eratosthenes (i.e. 260), hogy elfogadja ezt a kényelmetlen tényt, ez utóbbi viszont kényszerítve érezte magát arra, hogy beismerje az igazságot. Ennek köszönhetõ, hogy e nagy asztronómust 2000 évvel késõbb élt kollégái annyi megvetéssel kezelték. Manetho szerintük "babonás pap, aki a Heliopolis egyéb hazug papjainak atmoszférájában született és nevelkedett". (Freret) De Mirville, a démonológus, helyesen jegyzi meg: "Mindezek a történészek és papok, akik oly szavahihetõk , amikor emberi királyok és népeik történeteit ismertetik, egyszerre rendkívül gyanúsíthatók lesznek, amikor azok isteneikrõl emlékeznek meg". De Abydosban van egy korabeli tábla, amely hála Champollion lángeszének, ma már igazolja Egyiptom papjainak (s fõleg Manethonak) igazmondását, úgyszintén Ptole meus igen figyelemreméltó szavait, amelyeket a Turin-i papirusz õrzött meg. De Rougé, az egyiptológus szavai szerint:

. Champollion elcsodálkozva állapította meg, hogy elõtte a dinasztiákról szóló listának egy maradványa fekszik, amely a legtávolabbi mitikus idõkbe nyúlik vissza, vagyis az istenek és hõsök uralkodásának idejére. E különös papirusz kezdete már meggyõz arról, hogy egészen Ramses koráig visszamenõen ezek a mitikus és hõsi tradíciók ugyanazok voltak, mint amiket Manetho adott át nekünk. Ezekben a feljegyzésekben a következõ istenek szerepelnek, mint Egyiptom királyai: Seb Osiris Set, Hórusz, Toth-Hermész és Ma istennõ, akiknek uralkodási idejét egyenként hosszú századokkal mérik. ( Annales de Philologie Chrétienne XXXII. 442. old.)

Ezek a korabeli táblák - kivéve azokat, amelyeket Eusebius csaló módon eltorzított - ugyanazt mondják, mint Manetho. Az isteni királyok és dinasztiák kronológiája, akárcsak az emberiség kora, mindig a papok kezében volt, akik ezt titkon õrizték a profán sokaság elõl.

Bár Afrika öregebb kontinensnek mondható, mint Európa, még így is késõbb merült fel, mint Lemuria vagy akár a legkorábbi Atlantisz. Azt a részt, ahol ma Egyiptom terül el, továbbá a sivatagokat, valamikor a régi idõkben a tenger borította. Errõl legelõször Hérodotosz Strabo, Plinius és mások számolnak be, csak utánuk ismerte fel ezt a geológia is. Abesszina valamikor egy sziget volt, és a Delta-vidéket foglalták el legelõször azok az úttörõ bevándorlók, akik isteneikkel együtt észak-keletrõl jöttek.

Mikor volt ez? A történelem hallgat errõl. Szerencsére megmaradt a Dendera-i Zodiákus, a planiszféra a legrégibb egyiptomi templomok egyikének mennyezetén, hogy errõl a tényrõl beszámoljon. Ez a zodiákus, amelyben három titokzatos Virgo szerepel Leo és Libra között, mégis csak rátalált a saját Oedipusára, aki megfejtette talányos jeleit, s igazolta azon papok igazmondását, akik Hérodotosznak a következõket adták elõ: beavatottaik tanítása szerint a) a Föld pólusai és az ekliptika régebben egybe estek, és b) még mielõtt a zodiákusi feljegyzéseket elkezdték volna, a pólusok már háromszor egybe estek az ekliptika síkjával.

Bailly valósággal nem talált szavakat meglepetésének kifejezésére, amikor rájött arra, hogy az isteni fajokról szóló valamennyi tradíció megegyezik egymással, s így kiált fel:

De végül is mit jelentenek Indiában a Dévák és Perzsiában a Perik uralkodása?. A kínai legendák uralkodóházai, azok a Tien-Hoang, azaz Égi királyok , akik teljesen különböznek a Ti-hoang -tól, azaz a Földi királyoktól, továbbá a Gin-hoang , azaz a Királyi emberek, s mindezek a megkülönböztetések teljesen megegyeznek a görögök és egyiptomiak rangsorolásával, amikor isteni, félisteni és halandó dinasztiáikat felsorolják . 15

Amint Panodorus mondja:

Nos, (az Özönvíz elõtti) ezer év alatt volt a hét isten uralma, akik a világot kormányozták . Ez volt az a korszak, amikor az emberiség jótevõi leszálltak a Földre és megtanították az embereket a nap- és holdpálya kiszámítására az ekliptika tizenkét jelének segítségével.

Kb. 500 évvel jelenlegi idõszámításunk elõtt mutatták meg Egyiptom papjai Hérodotosznak királyaik és a Pontifex-piramisok szobrait. Ez utóbbiak a templomok fõ prófétái vagy Maha-Chohanjai voltak, akik egymásból születtek , asszonyi közremûködés nélkül és még Menes elõtt, az egyiptomiak elsõ emberi királya elõtt uralkodtak. Ezek a szobrok - mondja Hérodotosz - fából készült hatalmas kolosszusok voltak, szám szerint háromszáznegyvenöt szobor, mindegyiknek megvolt a maga külön neve, története és évkönyve . A papok közölték vele - hacsak egy legigazabb historikusról, a "történelem atyjáról" azt nem tételezzük fel, hogy éppen ebben az egy esetben füllentett -, hogy történész csak akkor írhatna beszámolót ezen emberfölötti királyokról, s csak akkor érthetné meg õket, ha elõzõleg tanulmányozta és felfogta annak a három dinasztiának történetét, amelyek az emberi dinasztiákat megelõzték, vagyis az ISTENEK, a félistenek és a Hõsök vagy óriások dinasztiáinak történetét. 16 Ez a három dinasztia a három fajt jelenti.

Átfordítva az ezoterikus tan nyelvezetére, ez a három dinasztia a Dévák, a Kimpurushák és a Danavák vagy Daityák dinasztiája, más néven jelölve: istenek, égi szellemek és óriások vagy Titánok. "Boldogok azok, akik a Bharata-Varsha-ban mint emberek születnek meg, bár eredetileg istenek voltak!" - kiáltanak fel maguk az inkarnálódott istenek a harmadik faj idejében. Bharata általában India, de ebben az esetben azon idõk választott országát jelentik, amelyet a legjobbnak tartottak a Jambu-dwipa felosztásai közül, mivel ott volt meg a lehetõség a par-excellene aktív (spirituális) munkára. Ez volt akkor a beavatás és az isteni tudás országa. 17

Valóban csodálatraméltó Creuzer mély intuíciója, aki - bár igen keveset tudott az akkoriban jóformán ismeretlen árja hindu filozófiáról -, mégis ezeket írja:

Mi modern európaiak meglepõdünk, amikor a Nap, a Hold, stb. szellemeirõl hallunk. Újra hangsúlyoznunk kell, hogy a régi népek olyan természetes jó érzékkel és biztos ítélettel rendelkeztek, mely igen eltér napjaink mechanikájának és fizikai tudományának teljesen materiális felfogásától, és hogy. õk a csillagokban, a bolygókban nemcsak egyszerû fénytömegeket, vagy a csillagtérben keringõ, a vonzás és taszítás törvényének engedelmeskedõ anyagi testeket láttak, hanem élõ testeknek fogták fel õket, melyeket szellemek éltetnek, hasonlóan a természet minden birodalmában látható példákhoz. A szellemekrõl szóló ezen tanítás, mely teljesen megegyezik és összhangban van a természettel - ahonnan valójában levezették -, annak idején egy nagyszerû és egységes elgondolás volt, amelyben a fizikai, morális és politikai aspektusok mind egybeolvadtak. (" Egypte ", 450-5. old.)

Csakis egy ilyenfajta elgondolás vezetheti az embert saját eredetének helyes levezetésére és minden más genezisére a világegyetemben, vagyis égen és földön egyaránt, mely kettõ között az ember mint élõ láncszem létezik. Ha nincs ilyen pszichológiai láncszem, ha hiányzik ennek megérzése, akkor a tudomány nem tud tovább fejlõdni, a tudás birodalmának határai pedig csak a fizikai anyag analízisére fognak szorítkozni.

Az okkultisták hisznek a "szellemekben", mert érzik , sõt néhányan látják is, hogy minden oldalról ilye nekkel vannak körülvéve. 18 A materialisták ezt nem érzik, s úgy élnek ezen a földön, mint a rovarok vagy éppen halak élnek saját világukban, s hozzájuk hasonlók milliárdjaival körülvéve, anélkül, hogy azokat látnák vagy akárcsak megéreznék. 19

A klasszikus írók közül Platón az elsõ bölcs, aki részletesen beszámol az isteni dinasztiákról. Lakhelyüket egy hatalmas kontinensre helyezi, amit Atlantisznak nevez. Nem Bailly volt az elsõ, és nem is az utolsó, aki mindezeket elhitte neki. Még õ elõtte egy tudós jezsuita, Kircher Atya is elfogadta ezt az elméletet, s így ír Oedipus Aegyptiacus címû mûvében:

Bevallom, hosszú ideig mindezeket (a dinasztiákat és Atlantiszt) puszta mesének ( meras nugas ) tartottam, mindaddig, amíg egy napon a keleti nyelvek jobb ismeretében, arra a meggyõzõdésre nem jutottam, hogy mindezek a legendák végül is egy nagy igazságból vették eredetüket.

Theopompus, amint De Rougemont kimutatja, Meropis címû munkájában éppen úgy beszélteti Phrygia és Kisázsia papjait, amint Sais papjai beszéltek, amikor feltárták Solon elõtt Atlantisz történetét és sorsát. Theopompus szerint Atlantisz egy különálló, meghatározatlan méretû kontinens volt, amelynek két országában két faj lakott: egy harcos, küzdõ nép és egy jámbor, meditatív faj. 20 Theopompus szimbolikusan két városról beszél. 21 A jámbor faj "városát" állandóan látogatták az Istenek , a harcoló "várost" pedig olyan emberek lakták, akikben a vas nem tehetett kárt , mert számukra halálos sebet csak a kõ vagy a fa okozhatott. 22 De Rougemont szerint mindez csak Theopompus puszta képzeletére vall, sõt a saisi papok állításait is csalásnak ( supercherie ) tartja. A démonológusok ezt a felfogást megalapozatlannak mondják. De Mirville ironikusan jegyzi meg:

Vajon supercheria (csalás) az, amire az egész antik világ hite felépült, vajon csak feltevés az, aminek egy egész hegylánc (Atlasz) a nevét köszönheti, s amibõl kiindulva nagy pontossággal megállapították egy topográfiai helyet (amikor e földrésznek helyét Cadiz és a Calpetus-szoros szomszédságába helyezték), vajon csak feltevés megjósolni 2000 évvel Kolumbusz elõtt, hogy Atlantiszon túl, az óceán másik partján egy kontinens fekszik , amelyet szigeteken keresztül lehet elérni. Nem az áldottak szigetein, hanem a jó szellemek ?????????? szigetein keresztül (a jelenlegi Fortunées-szigetek ), nos akkor egy ilyen feltevés aligha kevesebb, mint egy univerzális agyrém!

Mindenesetre bizonyos, akár "agyrém" akár valóság volt ez, az antik világ valamennyi papja ugyanabból a forrásból merített, vagyis egy univerzális hagyományból, mely szerint létezett egy harmadik nagy kontinens, amely kb. 850.000 évvel ezelõtt elpusztult, 23 s amelyet két egymástól különbözõ faj népesített be. E fajok fizikailag és különösen morálisan rendkívül eltértek egymástól, de mindkettõ igen sokat tudott az õsi bölcsességbõl és a természet titkaiból. Törekvéseik mégis ellentétesek voltak párhuzamos fejlõdésük egész folyama alatt. Ha mindez csak kitalálás , akkor vajon honnan van ugyanerrõl a tárgyról szóló kínai tanítás? A kínaiak a legkorábbi idõkben feljegyezték egy szent sziget, a Tcheou létezését a Napnyugaton túl, arra terültek el a halhatatlan emberek (Lásd De Rougemont , ugyanott) országai. Ezek az emberek túlélték azt az idõt, amikor a szent sziget megromlott a bûntõl, s végül elpusztult, de õk menedéket találtak a nagy Gobi sivatagban, ahol még mindig élnek, mindenki számára láthatatlanul, és szellemek seregeitõl védve, ha valaki közelíteni akarna hozzájuk. Amint a hitetlen Boulanger írja:

Ha az ember meghallgatja a hagyományokat, megtudja, hogy a királyok uralmát megelõzte a hõsök és félistenek uralma, még korábban pedig az istenek csodálatos uralkodása és az Aranykor minden mítosza. Meglepõ, hogy ezeket a rendkívül érdekes krónikákat csaknem valamennyi történészünk elutasítja. Pedig a bennük feltárt tényeket és ismereteket valamikor az összes nemzetek egyaránt elismerték és nagyra becsülték, sõt még ma is vannak jónéhányan, akik tisztelik e hagyományokat, s azokat életük alapjául veszik. Ezek figyelembevételével szükségét éreznénk egy kevésbé elsietett ítéletnek. E hagyományokat azért nem fogadjuk el, mert nem értjük õket , de a régieknek, akiktõl eredtek, bizonyára megvoltak az indokaik arra, hogy hittek bennük. Õk közelebb álltak az elsõ idõkhöz, melyektõl minket sokkal nagyobb távolsás választ el. Platón a Törvények negyedik könyvében azt mondja, hogy korszakokkal az elsõ városok építése elõtt, Szaturnusz bevezetett egy bizonyos államformát, amelyben az emberek igen boldogok voltak. Minthogy Platón az Aranykorra utal, vagyis a régi legendákban szereplõ istenek uralmára. Vizsgáljuk meg, milyen fogalmai voltak neki errõl a boldog korról, és azt is, miféle alkalomból iktatta be ezt a mesét egy politikai jellegû tanulmányba. Platón szerint ha világos és pontos fogalmakat akarunk kapni a királyságról, akkor vissza kell nyúlnunk a történelem és hagyomány legkorábbi elveihez. Nagy változások történtek - mondja õ - égben és földön az õsi idõkben, s a dolgok jelenlegi állapota mindezeknek egyik következménye ( karmája ). Hagyományaink sok csodáról és változásról számolnak be, melyek a Nap-pálya leforgásával, Szaturnusz uralkodásával és ezer más tényezõvel kapcsolatosak, s amelyek szétszórtan megmaradtak az emberiség emlékezetében. De sohasem hallunk arról, hogy mindezeket a fordulatokat a GONOSZ okozta volna , vagy hogy gonosz volt az, ami ezeket a változásokat követte . Márpedig. ez a Gonosz az a princípium, amelyrõl beszélnünk kell, ha a királyságról és a hatalom eredetérõl akarunk értekezni.

Ezt a Gonoszt Platón abban látja, ha az uralkodó és az alattvalók azonos és rokon természetûek, mert - amint mondja - még jóval a városok építése elõtt, az Aranykorban, csak boldogság volt a Földön, s az emberek nem ismerték a szükséget. Miért? Mert Szaturnusz tudta azt, hogy ember nem uralkodhat emberen anélkül, hogy hiúsága és szeszélyei folytán az egész világot el ne árassza igazságtalansággal, s ezért nem engedte meg, hogy bármely halandónak is hatalma legyen embertársa fölött. Ennek érdekében ugyanazt a módszert alkalmazta, amelyet mi magunk szoktunk a nyájak õrzésénél. A szarvasmarhacsordában vagy juhnyájban nem ökröt és kost alkalmazunk felügyelõnek, hanem egy pásztort vagy csordást, tehát a fajtól eltérõ és magasabbrendû lényt . Ez az, amit Szaturnusz tett. Az emberiség iránti szeretetében nem halandó királyt vagy herceget jelölt ki számára, hanem "Szellemeket és Géniuszokat (????????), akiknek isteni természete sokkal különb, mint az emberé".

Így tehát Isten (a Logosz, az Égi Seregek szintézise) volt az, aki a géniuszok élén az emberek elsõ pásztora és vezetõje lett. 24 Amikor a világ ilyetén kormányzása megszûnt, s az istenek visszavonultak, az emberiség egy részét hatalmas vadállatok pusztították el. "Az ember magára maradván, saját erejére és ügyességére kellett, hogy támaszkodjon. Ekkor jelentek meg közöttük egymás után a feltalálók, és felfedezték a tüzet, a búzát, a bort; a közhála istenné emelte õket." ( "De Legibus", I. IV. in Critias et in Politic )

S ebben az emberiségnek igaza volt, mert a dörzsölés által keletkezett tûz tárta fel a természet elsõ misztériumát, az anyag elsõ és legfõbb tulajdonságát az ember elõtt. Amint a Kommentárokban olvassuk:

A "Bölcsesség Urai" a Földön addig ismeretlen gyümölcsöket és magvakat hoztak azok számára, akiket más lokákból (szférákból) kormányoztak. És most nézzük ezt az idézetet: Az emberiség legkorábbi felfedezései (?) a legcsodálatosabbak a faj egész történetében. A tûz elsõ használata , s mindazon módszerek felfedezése, amelyekkel fel lehet éleszteni; az állatok megszelídítése, de mindenek fölött azok az eljárások, amelyek segítségével a különbözõ gabonaféléket valami vadon növõ fû-fajtából (?) elsõ ízben kifejlesztették . Ezek azok a felfedezések, amelyekkel semmiféle késõbbi felfedezést nem lehet zsenialitásban és fontosságban összemérni. Mindezeknek a felfedezéseknek a lefolyása ismeretlen a történelem számára, eltûntek egy vakító hajnalhasadás fényében. ( Argyle, " Unity of Nature ").

A mai gõgõs generáció ezt bizonyára kétségbe vonja és tagadja. De ha arról van szó, hogy nincsenek olyan gyümölcsök és magvak, melyek ismeretlenek a földön , akkor emlékeztetnünk kell az olvasót arra, hogy vad állapotban soha semmiféle búzát nem találtak a földön, éspedig azért, mert a búza nem földi növény . A többi gabonaféléket megtalálhatjuk kezdetleges formában a vadfüvek különbözõ csoportjaiban, de a búzát nem sikerült a botanikusoknak az eredethez visszavezetni. És ne felejtsük ezzel kapcsolatban, hogy milyen különlegesen szent volt ez a gabonafajta az egyiptomi papoknál. A múmiák mellé is búzát helyeztek, amit több ezer év múltán megtaláltak a koporsóban. Emlékezzünk rá, hogyan szedték össze Hórusz szolgái Aanroo mezején a hét könyök magas búzát. 25

Az egyiptomi Isis így szól: "Én vagyok a régiók királynéja; én voltam az elsõ, aki feltártam a halandók elõtt a búza és a gabonafélék titkait. Én vagyok az, aki a Kutya konstellációban emelkedik fel. Örvendj, óh Egyiptom, Te, aki dajkám voltál. 26

Szíriuszt hívták a Kutya-csillagnak . Ez Merkur vagy Budha csillaga volt, akit az emberiség nagy tanítójának neveztek.

A kínai Y-King a mezõgazdaság felfedezését "az égi géniuszok tanításainak" tulajdonítja.

Jaj, jaj mindazon embernek, aki semmit nem tud, semmit nem vesz észre, s nem akar látni. Ezek mind vakok 27 , mert nem tudják meg sohasem, mennyire telve van a világ különbözõ láthatatlan teremtményekkel, akik még a legszentebb helyeken is tolonganak. (Zohar, I. rész, col. 177.)

Az "Istenfiak" léteztek , és most is léteznek, kezdve a hindu Brahmâputráktól és Manasaputráktól . Brahmâ fiaitól és az Elme-szülte Fiaktól, egészen a zsidó Biblia B'ne-aleim -jéig, a hosszú századok hite és az egyetemes hagyomány arra készteti az értelmet, hogy elfogadja azt a bizonyságot. Mert mi értéke is lehet a kritikusok sajátos elképzelésein alapuló u. n. független kritikának , vagy a "belsõ evidenciának", szemben az egyetemes tanúbizonysággal, amely semmit sem változott a történelmi ciklusok folyamán? Olvassuk el például ezoteri kusan a Genezis 6. fejezetét, amely a Titkos Tanítás megállapításait ismétli, bár kissé módosított formában, a következtetéseiben még a Zoharnak is ellentmond. "Az óriások valának a Földön abban az idõben, sõt még azután is , mikor az Isten fiai bemenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nékik. Ezek ama hatalmasok , akik eleitõl fogva híres-neves emberek voltak". 28

Mit jelent ez a kitétel: "sõt még azután is", ha nem ezt: "Elõzõleg is voltak óriások a Földön, vagyis a harmadik faj bûntelen fiai elõtti idõben, sõt még ezután is voltak Isten-fiak, bár nem olyan magasrendûek, akik itt a Földön bevezették a szexuális kapcsolatot, mint például Daksha, amikor látta, hogy a Manasaputrák nem akarják benépesíteni a Földet". A Genezis VI. fejezetében a 4. és 5. vers között ezután egy hosszú szünet következik. Hiszen nyilvánvaló, hogy "ama hatalmasok, kik eleitõl fogva híres-neves emberek voltak", s akik között Nimród is szerepel, "a hatalmas vadász Isten színe elõtt", nem ugyanazok voltak, akiknél "látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága", és nem is a Bábel tornya építõirõl van szó, mert ezek már a Vízözön után éltek. Az óriások utódairól van szó, akik monstra quaedem de genere_giganteo (az óriások fajából bizonyos szörnyeket) hoztak létre, s ezekbõl a "monstrumokból" keletkeztek az emberiség alacsonyabb fajai, amelyekbõl ma már csak néhány nyomorult, kihalófélben lévõ emberi törzs és a nagy emberszabású majmok maradtak fenn.

Ha pedig fenti megállapításainkat kétségbe vonnák a teológusok, akár a protestánsok, akár a római katolikusok, akkor saját szószerinti szövegeikre kell utalnunk. A fenti idézet szövege mindig problematikus volt, nemcsak a tudósok és biblia-magyarázók, de még a papok számára is. Mert, amint a tisztelendõ Péronne atya írja: "Õk (a B'ne-aleim) vagy jó angyalok voltak, s ebben az esetben hogyan bukhattak el? Vagy rossz angyalok voltak, s akkor nem hívhatták õket B'ne-aleim -nek, azaz Isten-fiaknak". ( Praelectiones theol . II. fej.) Ez a bibliai rejtvény - "melynek igazi értelmét eddig még senki sem fejtette meg", vallja be õszintén Fourmont 29 - csakis az okkult tanítás segítségével válik érthetõvé, éspedig a nyugatiak számára a Zohar, a keletiek számára pedig a Dzyan Könyve segítségével. Ez utóbbi magyarázatát már hallottuk. Míg a Zohar szerint B'ne-aleim közös neve volt a Malachim -nak (a jó Hírnököknek) és az Ischin -nek (az alsóbbrendû angyaloknak). ( Parcha rabbi )

A démonológusok informálására hozzá tehetjük még, hogy éppen az õ Sátánjuk, az "ellenfél" szerepel a Jób könyvében, éspedig az Istennek fiai, azaz a B'ne-alleim között, amikor azok meglátogatják atyjukat. (I. fej. 6.) De errõl majd késõbb.

A Zohar azt mondja, hogy az Ischin , a gyönyörû B'ne-alleim nem voltak bûnösök, csak elvegyültek a halandó emberek közé, mert ezért küldték õket a Földre . ( Book of Ruth and Schadash , fol. 63. col. 3. Amsterdam edition) Ugyanebben a kötetben más helyen azt halljuk, hogy ezek a B'ne-alleim a "Trónusok" tizedik alosztályához tartoztak. ( Zohar , III. rész, col. 113.) A magyarázat szerint az Ischin - "ember-szellemek", viri spirituales - manapság láthatatlan lévén az emberek elõtt, a mágusoknak segédkeznek tudományukkal, hogy azok homunculust hozzanak létre, ezek nem kis emberek , hanem az "embernél kevesebbek " (alsóbbrendûek). Ugyanolyan formában mutatkoznak, amilyenek az Ischin akkoriban voltak, azaz gáznemû és éterikus formában. Fõnökük pedig Azazel.

Az egyházi dogma állhatatosan a Sátánnal azonosítja Azezelt, pedig õ egészen más. Azazel egy misztérium , amint már másutt is megmagyaráztuk, s Maimonides is ugyanezt a kifejezést használja: ( In More Nevochim , XXVI. 8.) "Kideríthetetlen misztérium van elrejtve az Azazelrõl szóló elbeszélésben". S ez valóban így is van, mert amint a már korábban is idézett és szavahihetõ Lanci, a Vatikán könyvtárosa mondja: "Ez a tiszteletreméltó isteni név ( nome divino e venerabile ) a biblia tudósok tollának hatalmából átváltozott ördöggé, vad pusztasággá, hegycsúccsá és bakkecskévé. ( Sagra Scrittura ) Éppen ezért értelmetlennek látszik - amint Spencer teszi - ezt a nevet az Ajal (elvált) és az El (Isten) szóból származtatni, hogy az "Istentõl elvált" - másként az ÖRDÖG - tartalmat kapja. A Zohar-ban Azazel éppen mint "szentelt áldozat" szerepel, s nem - amint Spencer szeretné - "Jehova ellenfele". (Vol. II. pp. 14. 29.)

Egészen rendkívüli, mily sok rosszindulatú elképzelés és gondolat rakodott rá erre a "Seregre" a különbözõ fanatikus írók részérõl. Márpedig Azazel és "serege" egyszerûen a héber "Prometheus", s ebbõl a szempontból kell õt tekintenünk. A Zohar-ban az Ischin egy pusztában álló hegyhez vannak láncolva. Ez allegorikus, s egyszerûen arra utal, hogy ezek a "szellemek" a Földhöz vannak kötve az inkarnációs cikluson át. Azazel vagy Azaziel egyike az Enoch Könyvében lévõ "vétkes" angyalok vezetõinek. Ezek az angyalok leszálltak az Ardisra, az Armon hegység csúcsára, s ott egymásnak hûséget fogadtak. A Zohar szerint Azaziel megtanította az embereket a kard, a kés, a pajzs kovácsolására, a tükrök (?) készítésére, hogy hátra lehessen látni , tehát " mágikus tükrökrõl " van szó. Amazarak a mágusokat és a gyökér-osztályozókat tanította; Amers a mágia megfejtését, Barkayal az asztrológiát tanította, Akibeel a jó- és baljós elõjelek értelmét, Tamial az asztronómiát és Asaradel a Hold mozgását magyarázta. "Ez a hét a negyedik ember (értsd a negyedik faj ) elsõ tanítói voltak". De miért is akarják az emberek az allegóriát mindig a holt betû szerint értelmezni?

Azazel és társai szimbolikusan azt a nagy küzdelmet mutatják be, ami az Isteni Bölcsesség, nous , és annak a földi visszatükrözõdése a Psyche - másként a Szellem és a Lélek - között az Égben és a Földön lejátszódik. Az égi küzdelem az, amikor az isteni Monád saját akaratából számûzi magát onnan, és inkarnálódás végett leszáll egy alacsonyabb síkra, hogy ott a sárból gyúrt állatot halhatatlan Istenné alakítsa át. Mert, amint Eliphas Lévi mondja: "Az angyalok emberek szeretnének lenni, mert a tökéletes ember, az ember-isten, még az angyalokat is túlszárnyalja". A földi küzdelem pedig az, amikor a Szellem leszáll oda, s az anyag tekervényei azonnal fojtogatni kezdik.

Különösen hangzik, de az Okkult tanítás felcseréli a személyeket: itt az Anyag képviselõje a keresztények ember formájú arkangyala, és a hinduk emberhez hasonló Istene, míg a Szellem képviselõje a Sárkány vagy a Kígyó. Az okkult szimbológia rámutat a misztérium nyitjára, a teológia szimbológiája pedig még jobban elrejti. Az okkult szimbológia sok minden, eddig érthetetlen mondást megmagyaráz a Bibliában, sõt még az Új Testamentumban is, míg a teológiának a sátánról és lázadásáról szóló dogmája leszûkítette a végtelennek vélt és tökéletes Isten alakját és természetét, s helyette egy személyes ördögben való hitet teremtett, ami a legnagyobb baj és átok forrása lett itt a Földön. Ez a titok most részben leleplezõdik. A metafizikai interpretáció kulcsát már megtudtuk, a teológiai interpretáció kulcsa szerint az istenek és arkangyalok mint szimbólumok szerepelnek a holtbetûs vagy dogmatikus vallásokban, szembe helyezkedve a Szellem - a képzelet által fel nem cifrázott és csupasz Szellem - tiszta igazságaival.

Az Isis Unveiled-ben e témával kapcsolatban sok célzás található, s ezekben a kötetekben pedig még több referenciát adtunk elszórtan errõl a misztériumról. Hogy ezt a kérdést egyszer s mindenkorra tisztázzuk: a dogmatikus vallások, s különösen a kereszténység papjai azt terjesztik, hogy Sátán az Isten ellensége, holott a valóságban a legmagasabb isteni Szellemet - a Földön megnyilvánult Okkult Bölcsességet - képviseli, s így természetesen ellentétben áll minden világi, tünékeny illúzióval, melyek közé a dogmatikus vagy eklézsiasztikus vallások is tartoznak. Így pl. a türelmetlen, bigott és az ellene fellázadókkal szemben kegyetlen latin egyház, amely magát Krisztus "mennyasszonyának" hívja, de ugyanakkor Péter mûvének letéteményese, s e Péterhez intézte a Mester jogosan a megrovást: "Távozz tõlem, Sátán", egyrészrõl. Másrészrõl pedig a protestáns egyház, amely bár magát kereszténynek hívja, mégis paradox módon a régi mózesi, s Krisztus által nyíltan elutasított törvényt helyezi az új törvény helyébe, egyaránt az Isteni Igazság ellen harcol akkor, amikor megtagadja és rágalmazza az ezoterikus isteni bölcsesség Sárkányát. Amikor ezek az egyházak kiátkozzák a gnosztikus szoláris Chnouphis-t, az Agathodaemon-Christost, vagy a teozófiai értelmezésû, az örökkévalóságot szimbolizáló kígyót, vagy akár éppen a Genezis kígyóját, akkor ugyanaz a sötét fanatizmus hatja át õket, mint azokat a farizeusokat, akik Jézust a következõ szavakkal átkozták ki: "Most értettük meg, hogy ördög van benned". (János VIII. 52.)

A tanulmányozó olvassa el a Rig Védában - az arjánizmus e nagyszerû okkult mûvében - Indra (Vayu) beszámolóját, s azután hasonlítsa össze a Purânákban lévõ azonos beszámolóval, amely - mint az elõbbi exoterikus verziója - az igazi Bölcsesség-vallást szándékosan álöltözetben mutatja be. A Rig Védában Indra a legmagasabb és a legfenségesebb az istenek között. Rendkívül spirituális természetét az allegorizálja, hogy szómát iszik, míg a Purânákban Indrából egy kicsapongó életû személy lesz, aki a szóma-nedvtõl újra és újra lerészegszik, akárcsak a földi emberek. Indra gyõaz "Istenek ellenségei fölött", s ezek között vannak a Daitya-k, a Nâgák (Kígyók), az Asurák, valamennyi Kígyó -isten, s õ gyõzi le Vritrit, a Kozmikus Kígyót. Indra a hindu panteon Szent Mihálya, a harcos Seregek fõnöke. Ha most a Bibliát nézzük, ott Sátán az "Isten-fiak" egyike, ( Jób Könyve , I. 6.) aki az exoterikus interpretációban az Ördög lesz és a Sárkány, annak pokolbeli, rossz értelmezésében. De a Kabbalában ( Számok Könyve ) már Samael - aki a Sátán - azonos Szent Mihállyal, a Sárkány legyõzõjével . Hogy lehet ez, hiszen azt halljuk, hogy Tselem (a Kép) egyaránt visszatükrözi Mihályt és Samaelt, akik ketten egyek ? A tanítás szerint mindkettõ eredete a Ruach (Szellem), a Neschamah (Lélek) és a Nephesch (Élet). A kaldeai Számok Könyvében Samael a rejtett (okkult) bölcsesség, Mihály pedig a magasabb földi bölcsesség, s mindkettõ ugyanabból a forrásból ered, de útjaik elváltak, amikor kiléptek a Világ-lélekbõl . Ez pedig a földi világban Mahat , másként intellektuális megértés, vagy Manasz , az intellektus székhelye. Eltértek egymástól, mert az egyiket (Mihályt) a Neschamah befolyásolja , míg a másikat (Samael) e befolyástól mentes marad. Ezt a tételt az egyház dogmatikus szelleme kiforgatta, amely megriad a független, a külsõ formától - tehát dogmától - nem befolyásolható Szellemtõl, s ezért Samael-Sátánból - a legbölcsebb és legszellemibb Szellembõl - megteremtette az érzéki fizikai ember és annak emberszabású Istenének ellenfelét, az Ördögöt!


12 Hat Amshaspend van - ha Ormazd-ot, fõnöküket, a Logoszt nem számítjuk. De a Titkos Tanításban õ a hetedik és a legmagasabb, mint ahogy Phtah is a hetedik a Kabi­rik között.

13 A Purânákban az Égi Lakhely Vishnu vagy Brahmâ Sveta Dwipája a Meru hegye.

14 " Egypt ", IV. fej. 441. oldal.

15 Historie de l'Astronomie Ancienne

16 Lásd " Des Esprits ", 16-7. oldalon a bizonyítékok egész seregét.

17 A Vishnu Purâna -ban, ha gondosan olvassuk, sok bizony­osságot találunk erre nézve (II. kötet, 3. és 4. fejezetek). Az Istenek, az alsóbb istenek és em­berek uralkodásait mind felsorolják, amikor leírják a hét szigetet, a hét tengert, a hét hegységet, stb. ame­lyek fölött királyok uralkodtak. A szöveg szerint minden királynak egyformán hét fia volt, s ez utalás a hét al­fajra. Csak egy példát lássunk erre: Kusa dwipa királyá­nak hét fia volt. " utánuk nevezték el a sziget hét ré­szét vagy Varsháját. Ott székel az emberiség, együtt a Daityak-kal és Danavak-kal, valamint az égi szellemekkel (Gandharvák, Yakshák, Kimpurushák, stb.) és az istenekkel ". Csak egy kivétel van Priyavrata király esetében, akinek atyja az elsõ Manu, név szerint Svayambhuva, s akinek tíz fia volt. De ezek közül három - Medha Agnibâhu és Putra - késõbb aszkéták lettek, és visszautasították örök­részüket. Így azután Priyavrata a Földet megint csak hét részre osztotta.

18 Manapság , amikor a belsõ ember igazi mivolta éppúgy elhomályosult, mint fizikai természete, bolygónk embere olyanná vált, mint az óceánokban élõ lándzsahal . A lánd­zsahal fajtáit a körülötte lévõ millió más hal és egyéb teremtmény észreveszi, de õ maga semmit sem lát belõlük, mert sem agya, sem semmiféle más, a többiekéhez hasonló érzékszerve nincs. A Darwini elmélet alapján materia­listáink közvetlen õseit talán éppen ezekben a lándzsa­-halacskákban kellene keresnünk?

19 Az okkultistákat azzal vádolják, hogy isteneket, vagy ördögöket imádnak. Ezt tagadjuk. A szellemek megszámlál­hatatlan seregeiben - éspedig azok között, akik emberek voltak, vagy azok lesznek - vannak mérhetetlenül maga­sabbrendû lények, mint az emberek, a legnagyszerûbb föl­di szentnél is szentebbek, és minden halandónál bölcseb­bek. Azután vannak olyan szellemek, akik nem jobbak, mint mi vagyunk, és végül olyanok is, akik sokkal ros­szabbak és alacsonyabb rendûek, mint a legprimitívebb vad­ember. A szellemeknek ez utóbbi csoportja legkönnyebben áll készen arra, hogy kapcsolatba lépjen földünkkel, õk észrevesznek és érzékelnek minket, mint ahogyan a tisztánlátók is észreveszik és érzékélik õket. A mi érzéke­lési síkjaink és helyeink hozzájuk közel vannak, s így a kapcsolat velük sajnos könnyen megtörténik, õk pedig mindig készen állnak arra, hogy beavatkozzanak a mi jó- és balsorsunkba. Ha azt kérdezik tõlünk, hogy van az, hogy csak szenzitív, hisztérikus emberek, neuro- és pszichopaták látják, és alkalomadtán beszélnek e "szelle­mekkel", akkor erre kérdésekkel válaszolunk. Azt kérdez­zük: Tisztában vannak-e az emberek a hallucinációk termé­szetével, s le tudnák-e írni annak pszichikus folyamatát? Honnan állapíthatják meg, hogy az ilyen víziók pusztán csak fizikai hallucinációk? Gondoltak-e arra, hogy a men­tális és idegbetegségek, amelyek a mi (úgynevezett) normális érzékeinkre mintegy fátyolt borítanak, ugyanakkor az egészséges ember számára ismeretlen látványokat nyit­hatnak meg azáltal, hogy bizonyos, a tudományos észlelés szempontjából zárt ajtókat tárhatnak fel? Vajon nem he­lyettesítheti-e valamely pszicho-spirituális képesség egy tisztán fizikai érzékszerv elvesztését vagy idõleges megbénulását? Bizonyos betegségek vagy az ideg-fluidum túltengése hozzák létre a médiumitást és a víziókat, vagy ahogy hivatalosan hívják, a hallucinációkat. De mit tud egyáltalán a tudomány a médiumitásról? Ha a modern Charcot-ok pszichikus szempontból több figyelmet szen­teltek volna pácienseik delíriumos állapotainak, akkor ez a tudomány, s fõleg a pszichológia gazdagodását szol­gálta volna, s az összegyûjtött ismeretet sorában az igazság több szerephez jutott volna.

20 Ezek a korai árják és a negyedik törzsfaj nagy tömegei voltak; az elõbbiek a jámborak és meditálók (a jóga kontemplációját gyakorlók), az utóbbiak a varázs­lók harcos faja, akik hamarosan degenerálódtak káros szenvedélyeik miatt.

21 Lemuria-Atlantisznak északi és déli felosztása ez a két kontinens hiperboreáni és equitoriális része.

22 Ez egy okkult megállapítás, és a vas azon sajátosságára utalt, amely bizonyos magnetikus elemeket magához von, míg másokat szétszór. Okkult eljá­rással tehát bizonyos elemeket a vassal szemben áthatol­hatatlanná lehet tenni, mint ahogy pl. a víz is felfog­ja az ütés erejét.

23 Az elsõ kontinens vagy sziget, ha így jobban tetszik, "az Északi Sark csúcsa", amely eddig nem pusztult el, s nem is fog a hét faj végéig.

24 A Titkos Tanítás megmagyarázza, és részletesen kifej­ti Platón állításait, amikor azt tanítja, hogy ama "Fel­találók" istenek és félistenek (Dévák és Rishik) voltak, akik - saját jó szántukból vagy a karma kényszere foly­tán - az emberben inkarnálódtak.

25 Halottak Könyve, XCIC. fejezet, 33. és CLVI. 4. Emlékeztet­jük az olvasót az I. kötet 7. Stanza, 3. slokájára, ahol ezt a verset egy másik értelme szerint magyarázzuk, valamint a Halottak Könyve, CIX. 4. és 5-re. Ez közvetlen utalás az ember "princípiumainak" ezoterikus felosztására. Ezt az isteni búzával szimbolizálták. Íme egy megállapítás abból a legendából, amely a papirusz harmadik regiszterét jegyzi be (Halottak Könyve CX.). "Ez a hét könyök magas Manes -ek (test nélküli emberek) régiója, vagyis azoké, akik éppen átmentek és feltehetõen még he­tes felosztásúak, azaz valamennyi princípium együtt van, mivel még a test is megmutatkozik asztrálisan a Kama Lokában vagy Hadesben, mielõtt a princípiumok szétválnának. Azután van három könyök magas búza a tökéletes állapotú múmiák számára (vagyis azok számára, akik már szétváltak, s akiknek három magasabb princípiuma a Devachánban van), s "akiknek meg van engedve, hogy felszedjék azokat". Ez a régió (a Devachan) az "Istenek újraszületésének országa", itt lakozik Scheo, Tefnant és Seb. A "hét könyök magas Ma­nesek régiója" - a még tökéletlen múmiáké - és a " töké­letes állapotú múmiák régiója", akik " három könyök magas búzát szednek fel", igen világos jelentésû. Az egyiptomiak ugyanazt az ezoterikus filozófiát tanították, ame­lyet ma a Himaláján túli adeptusok tanítanak, ez utóbbiak temetésénél is búzát és gabonát helyeznek el a holttest fölött.

26 I. könyv, XIV. fejezet. Vannak egyiptológusok, akik tévesen azonosítani akarták Osirist Menes-szel. Bunsen szerint Menes 5.867 évvel i.e. élt. Ezt a keresztények nem akarják elismerni. De "Isis-Osiris" már uralkodott Egyiptomban, mielõtt a Denderai templom mennyezetére ráfestették vol­na a zodiákust, s ennek már több mint 75.000 éve!

27 A szövegben "bedugaszolt" vagy "becsavart" kifeje­zés áll.

28 Genezis, VI. V. 4.

29 Reflectons critiques sur l'origine des anciens peuples.

< Elõzõ - = o O o = - Következõ >

Szerző: H. P. Blavatsky

TITKOS TANÍTÁS III. - Isteni tanítóink kapcsolódó oldalak:
Blavatsky © Mesterek © Spiritualis © Teozofia © Tanulj © Ezoterika © Ezoteria © Szeretettel © Halal © Reinkarnacio © Karma © Dharma © Beavatas © Buddhizmus © Buddha © Tanulj © Tanacsadas © Okkult © Medium © Torvenyek © Lelek © Szellem © Mindenkit © Tisztanlatas © Tanfolyam © Valosag © Meditacio © Asztrologia © Asztral © India © Titok © Secret © Determinacio © Mitologia © Het © Joga ©
Rebirthing * Gestalt * Családfelállítás * Rendszerállítás * Erõszakmentes kommunikáció
Affection
SZERETET
SPIRITUÁLIS
EZOTERIKUS
JÓSLÁS, TAROT
HOROSZKÓP
ÖNMEGVALÓSÍTÁS
ÉLETMÓD
TÁPLÁLKOZÁS
GURUK, MESTEREK
PLUSZ EZO

Utolsó látogatók



Yrisz hirdetés
Rebirthing
Gestalt
EMK
Családfelállítás

Harmónia fejlődés hirdetés
Aktuális programok
Mentálhigiéné
Rogers-i megközelítés
EMK.
Önérvényesítés
Mediáció
Colon-hydro
Légzés

Villanyszerelő hirdetés
Villanyszerelés Bp.
Szeretet ©  2007-2014Weboldal hozzáadás © Add To Net 2011-2014 Tudatosság - Ingatlan - Életmód - Web Katalógus - Támogatás: Önmegvalósítás, Harmónia fejlődés