TITKOS TANÍTÁS III. - UTÓSZÓ

ÖnmegvalósításEzoterikaSzerelemHoroszkópFejlődésTerápiaÉletvitel

TITKOS TANÍTÁS III., Kommentárok

Hirdetés:

Helyhiány miatt nem mondhatunk többet, s a Titkos Tanítás eme részét be kell fejeznünk. E kötetekben csak a közölt negyvenkilenc Stanzát és a Kommentárok néhány töredékét hozhattuk nyilvánosságra. Ezek, és még néhány, még régebbi feljegyzés - amelyekhez csak a legmagasabb beavatottak juthatnak hozzá - valamint egy könyvtárra való magyarázat, jegyzetek és szójegyzék alkotják az Ember származásának összefoglalását.

E Kommentárokból idéztünk eddig, s megpróbálva magyarázatot adni néhány allegorikus titkos értelmére, bemutattuk az ezoterikus ókor igazi véleményét a geológiáról, antropológiáról, sõt még az etnológiáról is. Az ezt követõ kötetben még szorosabb metafizikai kapcsolat bemutatására törekszünk a legkorábbi fajok és azok teremtõi, a más világokból származó isteni emberek között. A megállapításokat az ezoterikus asztronómiából és szimbolizmusból vett legfontosabb bizonyításokkal fogjuk kísérni.

E munka III. kötetében - mely kötet a IV.-kel együtt már csaknem készen van - kronológiai sorrendben rövid történetét adom mindazon nagy adeptusoknak, akiket a régiek és a modernek ismertek, továbbá áttekintést közlök a misztériumokról, azok születésérõl növekedésérõl, hanyatlásáról és végsõ kihalásáról Európában. Mindezeket ebben a kötetben már nem helyezhettem el. A IV. kötetet szinte teljesen az okkult tanításoknak szentelem.

Azon korszakok tartama, melyek térben és idõben elválasztják a negyedik fajt az ötödiktõl - ez utóbbinak akár történelmi, 1 akár éppen legendás kezdeteire nézve - túlságosan óriási terjedelmû, semhogy arról - még teozófusoknak is - részletes beszámolót adhassunk. A Vízözön-utáni korszakok folyamán, melyeket bizonyos periodikus idõközökben szörnyû kataklizmák jellemeztek, oly sok faj és nemzet született, majd szinte nyomtalanul eltûnt, hogy azok leírása jóformán senki számára értékkel nem bírhat. Hogy vajon a Bölcsesség Mesterei ismerik-e fajunk teljes és folyamatos történetét kialakulá­sától kezdve egészen a mai napig, hogy vajon birtokában vannak-e az emberrõl szóló teljes feljegyzéseknek attól az idõtõl kezdve, amikor az ember teljes fizikai lénnyé vált, s ezáltal az állatok királya és úr lett ezen a földön, mindez nem a szerzõre tartozik. Nagyon valószínû, hogy a Mesterek bírnak ilyen feljegyzésekkel, s ez a könyv írójának személyes meggyõzõdése is. De ha így van, ez a tudás csak a legmagasabb beavatottak sajátja, akik ezt nem közlik tanítványaikkal. E könyv szerzõje ezért csak arról számolhat be, amit neki tanítottak, s még ez is bizarr, fantasztikus álomnak fog látszani a profán olvasó elõtt, s nem lehetséges való­ságnak.

Ez igen természetes és helyénvaló, mert hiszen e sorok alázatos írójának is éveken keresztül ez volt a benyomása. Születése, nevelkedése európai, tárgyilagos és állítólag civilizált országokban történt, s így csak a legnagyobb nehézségek közepette tudta asszimilálni az eddig mondottakat. De hosszú távon vannak olyan természetû bizonyítékok, amelyeket - ha valaki komolyan és elõítélettõl mentesen néz velük szembe - végül nem le­het megcáfolni és tagadni. Ilyen bizonyítékokat tártak évek során át eléje, s ma már a szerzõ teljesen bizonyos abban, hogy jelen glóbuszunk és annak emberi fajai csak ezen és nem más módon keletkezhettek, növekedhettek és fejlõdhettek.

Ez azonban a szerzõnek pusztán személyes véleménye, s nem várhatja, hogy ortodoxiájának nagyobb súlya legyen, mint bármi más tannak azok szemében, akiknek minden új elmélet eretnekség mindaddig, amíg általánossá nem válik. Ezért mi okkultisták nem csodálkozunk az ilyen kérdéseken: Mi a bizonyság arra, hogy a szerzõ nem csak kitalálta az egészet? S feltéve, hogy valóban nem találta ki, mi bizonyítja, hogy a Stanzákban mondottak nem csupán a régiek fantáziájának szüleményei? Hogyan õrizhették meg a feljegyzéseket ilyen mérhetet­len, ilyen hihetetlenül messzi korból?

Az a válasz, hogy a világ története kezdettõl a végéig "meg van írva a csillagokban", vagyis fel van jegyezve a zodiákusi és univerzális szimbólumokban, melyeknek kulcsát a beavatottak õrzik, aligha elégítené ki a kételkedõket. Az egyiptomi zodiákus õsiségét sokan kétségbe vonják, az indiait pedig kereken tagadják. "Ön gyakran kitûnõen következtet, de premisszái mindig két­ségesek" - mondta a szerzõnek egy világi barátja. A válasz az volt, hogy így a tudományos szillogizmussal szemben mégis van egy pont elõnye, mert néhány - a tisztán fizikai tudomány területét érintõ - problémán kívül a tudomány embereinek mind a premisszái, mind pedig a kö­vetkeztetései éppen olyan hipotetikusak, mint amennyire, csaknem kivétel nélkül, tévesek. S ha ezt a világi emberek nem veszik észre, ennek egyszerûen az az oka, hogy - mivel a tudományos adatokat csak elhiszik - nem igen jut eszükbe az, hogy a premisszák és következtetések ál­talában ugyanattól az embertõl erednek, aki bármennyire tanult is, mégsem csalhatatlan. Olyan közhely ez, amelyet napról napra igazol a tudományos elméletek és spekulációk gyors elavulása és letûnése.

Akárhogy is nézzük, a templomok tanúságai, a zodiákusok és a keleti jelképekben írt feljegyzések - ahogy azokat a Vidya Szent Tudományának adeptusai olvassák - egy jottányival sem kétesebbek, mint az európai nemzetek által összeállított úgynevezett ókori történet mai formája, kijavítva és kibõvítve az utóbbi fél évszázad archeológiai felfedezéseivel, az asszír cserepek, az ékírásos töredékek és az egyiptomi hieroglifák igen problematikus megfejtésével. A mi adataink ugyancsak a fentiek "megfejtésén" alapulnak - belefoglalva még az európaiak számára teljesen ismeretlen munkák csaknem kimeríthetetlen tárházát -, és hozzátéve mindezekhez a keleti beavatottaknak tökéletes hozzáértését minden egyes feljegyzett szó szimbolikájára vonatkozólag. E feljegyzések némelyike mérhetetlen õsiségû. Az archeológusok és paleontológusok tudnak arról, hogy bizonyos félvad törzsek jelírásszerû ábrákkal igyekeztek idõtlen idõk óta gondolataiknak szimbolikus módon kifejezést adni. Ez a legkorábbi módja az események és eszmék feljegyzésének. És hogy az emberi faj mily régóta ismeri ezt a módot, tanúsítják a csiszolatlan kõkorszakbeli fej­széken található - nyilvánvalóan képírásos - jelek. Amerikában a rézbõrû indián törzsek jóformán csak alig pár éve kérelmezték az Egyesült Államok elnökétõl, hogy hagyja meg õket négy kis tó birtokában, s kérelmüket egy kis szövetdarabra írták, amelyet alig egy tucatnyi állat - köztük madár - ábrázolása borított. Az amerikai vad ben­nszülöttek számtalan ilyenfajta írást ismernek, de tudósaink még azokat a korai hieroglifa rendszereket sem fejtették meg, sõt talán nem is tudnak róluk, amelyek ma is léteznek bizonyos Testvériségekben, s amelyeket az okkultisták Senzar -nak neveznek. Egyébként mindazok, akik az ilyenfajta írásokat - mint pl. a rézbõrû indiánok jeleit, sõt még a kínai írásjeleket is - hajlandók egyszerûen csak kísérletnek tekinteni, melynek segítsé­gével "az emberiség korai fajai közölni akarták tudat­lan gondolataikat", bizonyára azt az állításunkat is kétségbe fogják vonni, hogy az írást nem a föníciaiak, hanem az atlanteánok találták fel. A filológusok, akik szerint az írás ismeretlen volt Indiában Pânini korában, a görögöknél pedig Homérosz idejében, bizonyára egyön­tetûen elvetnék, s megvetésükben szóra sem érdemesítenék azt az állításunkat, hogy az emberiség már többszázezer évvel ezelõtt ismerte az írást. De az okkultisták, minden tagadás és köznevetség ellenére is kitartanak állításuk mellett, s egyszerûen a következõ okból: Bacontól kezdve a mai angol Royal Society mûködéséig, túlságosan hosszú idõ telt el telve a tudomány által elkövetett legnevetségesebb tévedésekkel, s így nincs okunk jobban hinni a modern tudományos feltevésekben, mint a mi tanítóink megállapításaiban. A tudósok szerint Pânini nem ismerte az írást, márpedig ezen nagy bölcs nyelvtanában 3.996 szabály szerepelt, s ez a nyelvtan a legtökéletesebb az eddig létezõk között. Pâniniról még a legliberálisabban számítók is azt tartják, hogy idõszámításunk elõtt csaknem néhány évszázaddal korábban élt, viszont Irán és Közép-Ázsia sziklái - ahonnan a filológusok és történészek szerint ugyanezen Pânini õsei, a brahmanák Indiába jöttet - írásjelekkel vannak borítva , melyeket legalább két-háromezer évvel ezelõtt véstek beléjük, sõt egyes megfélemlíthetetlen paleontológusok szerint tizenkétezer éve.

Grote szerint Hésziodosz és Homérosz korában az írás ars incognita volt, s a görögök csak i.e. 770-ben ismer­kedtek meg vele, márpedig a föníciaiak, akik az írást kitalálták és már i.e. 1500-ban ismerték, 2 ott éltek a görögök között, s napról napra kereskedtek velük! Azu­tán mindezek az ellentmondó tudományos nézetek szertefoszlottak, amikor Schliemann felfedezte: (a) a helyet, ahol az õsi Trója volt, mely városról oly hosszú ideig azt tartották, hogy csak a mesék világában létezik, és (b) errõl a helyrõl agyagedényeket ásott ki, amelyeken a feliratok a palentológusok és a mindent tagadó szansz­kritológusok számára ismeretlen betûkbõl állottak. Ma már vajon ki tagadná Tróját vagy ezeket az õsi feliratokat? Amint Prof. Virchow állítja:

Én magam szemtanúja voltam két ilyen feltárásnak, és segítettem összeszedni a tárgyakat. A rágalmazókat - akik szégyentelen módon csalással vádolták a felfedezõt - azóta már régen elhallgattatták. 3

Az igazságot hirdetõ nõk sem részesültek jobb elbánásban, mint a férfiak. Du Chaillu, Gordon Cumming, Madame Merian 4 Bruce és még sokan mások azzal lettek megvádolva, hogy hazudnak.

A Mythycal Monsters szerzõje mûve elõszavában azt mondja, hogy Madame Merianról azt a vádat terjesztették, hogy szándékosan félrevezeti olvasóit, amikor egy közel kétszáz évvel ezelõtt megjelent könyvében egy madárevõ pókról írt. De ma már. megbízható megfigyelõk igazolták õt, akik Dél-Amerikában, Indiában és más he­lyeken kutattak. Audubont hasonlóan azzal vádolták a botanikusok, hogy õ találta ki a sárga vízililiomot, amelyet Birds of the South címû könyvben Nymphaea lutea néven le is rajzolt, miután éveken keresztül vád alatt állt, végül is igazolták 1876-ban felfedezvén ezt a régen eltûnt virágot F1oridában. ( Popular Science Monthly , No. 60. 1807. április) És éppen úgy, amint Audubont mindezért és az általa leírt Holiaetus Washingtonii 5 miatt hazugnak tartották, ugyanúgy tették nevetségessé Victor Hugo-t az ördöghalról szóló csodálatos történetéért, amelyben le­írja, miként esik ennek tehetetlenül áldozatául egy ember. "Ezt, mint szörnyû képtelenséget tették nevetsé­gessé, néhány éven belül azonban Újfunland partjainál találtak ördöghalakat, melyeknek karjaik több mint 30 láb hosszúak voltak (polipok), s így egy terjedel­mes csónakot is a víz alá tudtak húzni, különben ilyen eseteket régmúlt századokban . japán mûvé­szek ábrázoltak is.

És ha már Trója létezést tagadták, és mítosznak tartották, ha Herculaneum és Pompei létezését nem hit­ték el, Marco Polo-t kinevették és történetét éppoly ab­szurd mesének tartották, mint Münchausen báró fecsegését, akkor az Isis Unveiled és a Secret Doctrine szerzõjére miért is várna jobb sors? A fent említett kötet szerzõ­je, Mr. Charles Gould kitûnõ munkájában néhány sort idéz a Macmillen (1860) címû könyvbõl, amelyek annyira igazak és találóak, hogy újra le kell írnunk õket:

Amikor egy természettudós - vagy azért, mert ne­hezen hozzáférhetõ helyeket keres fel, vagy azért, mert szerencséje van - valami különös növényt vagy állatot fedez fel, akkor azonnal azzal vádolják, hogy az egészet csak kitalálta. Mihelyt egy ilyen teremtmény nem felel meg az elõre kialakított néze­teknek, a nagy, a priori -nak nevezett (félre?) veze­tõ szellem, amely a filozófusok mindentu­dásának alapjául szolgál, azt suttogja nekik, hogy ilyen dolog nem lehet, s azonnal jelentkezik a megtévesztés vádja. Még a csillagos égboltot is hamisság­gal vádolták. Amikor Leverrier és Adams számítások alapján meghatároztak egy bolygót, bizonyos körökben azt állították, hogy a kiszámított bolygó nem az, ha­nem egy másik, amely alattomos és illetlen módon beto­lakodott az igazi égitest helyébe. Az emberek szíve­sen gyanítanak csalást ott is, ahol ilyenrõl nincs szó . Ki volt az, aki elõször kijelentette, hogy Görög­ország és Róma klasszikus írásait a szerzetesek talál­ták ki, s aki talán még Dr. Maitlandnál is kevésbé hajlandó a sötét korokat meghirdetni? ( Mythical Monsters , 13. old, jegyzet)

Maradjunk ennyiben. Aki a Titkos Tanítást "félrevezetésnek" tartja, attól nem kívánjuk, vagy akár kérjük megállapításaink elfogadását, közléseinkrõl különben bizonyos ügyeskedõ amerikai újságírók még a mû megjelenése elõtt kijelentették, hogy az egész nem más, mint "humbuk". 6

Végeredményben nem is szükséges, hogy valaki elfo­gadja az okkult tudományokat és az õsi tanításokat mind­addig, amíg nem hisz saját lelkében, vagy legalább is nincsenek arról valamilyen fogalmai. A történelem során semmiféle nagy igazságot nem fogadtak el a priori , s rendszerint egy vagy két századnak kellett eltelnie, míg a kijelentések az emberi tudatban, mint elfogadható igazságok pislákolni kezdtek, s csak azok az esetek képez­nek kivételt, amikor valamely dolog pozitív felfedezése azt a dolgot a tények sorába iktatta. Napjaink igazságai tegnap valótlanok, tévedések voltak, és vice versa . A je­lenlegi mû egyes részeit, ha az egész mûvet nem is, csak a XX. században fogják elismerni.

Megállapításaink tehát nem omlanak össze még akkor sem, ha Sir John Evans azt állítja, hogy a kõkorszakban még nem ismerték az írást. Lehetséges, hogy akkor még is­meretlen volt az ötödik árja faj számára, de nagyszerûen ismerhették az atlanteánok civilizációjuk legdicsõbb nap­jaiban. Ezt a körülményt a nemzetek és fajok ciklikus felemelkedése és letûnése magyarázza.

Ha azt halljuk, hogy eddig is voltak esetek, ami­kor a hiszékenyeket apokrif iratokkal tévesztették meg, s hogy ez a mû is Jacolliot: Bible in India címû mûve mellé sorolható - bár mellékesen szólva Jacolliot könyvének tévedései közé több igazság keveredett, mint amennyit az ortodox és elismert orientalisták mûveiben találhatunk -, ez a vád és összehasonlítás nem riaszt el minket. Ki­várjuk idõnket. A múlt században megjelent Ezour-Veda címû híres könyv is, melyrõl Voltaire azt mondta, hogy "Kelet legértékesebb ajándéka a Nyugat számára" (Max Müller pedig a "legostobább könyvnek" nevezte), fel­tár bizonyos tényeket és igazságokat. Azoknak az esetek­nek a száma, amikor a specialisták a priori tagadását a késõbbi vizsgálatok igazolták, elenyészõen kevés azokhoz az esetekhez képest, amelyeknél a késõbbi felfedezések megerõsítették és igazolták az állításokat, a kifogást emelõ tudósok nagy bosszúságára. Az "Ezour Véda" körüli vita azonban nem volt olyan jelentõs, mint Sir William Jones, Anquetil du Perron és mások diadala a szanszkrit nyelv és irodalom kérdésében. Prof. Max Müller maga is idéz ilyen eseteket, s amikor arról szól, hogy Dugald Stewart és társai a fenti tárggyal kapcsolatban alulmaradtak, megjegyzi:

Ha a szanszkrit témával kapcsolatos tények igazak, Dugald Stewart igen helyesen tette, hogy nem vette figyelembe a belõlük kikerülhetetlenül levonha­tó következtetéseket. Éppen ezért egyszerûen tagadta, hogy valóban létezne olyan nyelv, mint a szanszkrit, s megírta híres tanulmányát arról, hogy a szanszkrit nyelvet a görög és a latin nyelv mintájára a hazug és hamisító brahmanák állították össze, s hogy az egész szanszkrit irodalom egy nagy misztifikáció.

A szerzõ szívesen elvállalja, sõt büszke arra, ha õt a modern Dugald Stewartok ezen brahmanák és más történelmi "hazugok" társaságába sorolják. Túl hosszú ideig élt már, és sokféle személyes tapasztalatot szer­zett, semhogy ne ismerné egy kevéssé az emberi természe­tet. "Ha kételkedsz, ne mondj ítéletet" - hirdette a bölcs Zoroaszter, akinek okos aforizmáját a mindennapi élet és tapasztalat minden esetben igazolja. És mégis, a múlt korszakoknak ez a bölcse, akárcsak Keresztelõ Szent János, a pusztában szónokol, egy másik, nála modernebb filozófussal, Baconnal együtt, aki a gyakorlati bölcsességnek ugyanezt a morzsáját nyújtja, mondván: "A szemlélõdés során (s tegyük hozzá: a tudás bár­mely kérdésében) az, aki bizonyosságokkal kezdi, ké­telyekkel végzi, de ha szerényen kételkedéssel kezd, akkor a bizonyosságokhoz fog eljutni ".

A vitát most ezzel a tanáccsal, amelyet az angol filozófia atyja a Brit Szigetek szkeptikusainak ad, le kell zárnunk, de a teozófus olvasóink még jogot formálhatnak egy befejezõ okkult információra.

Eléggé bemutattuk már, hogy a fejlõdés nagy álta­lánosságban - az események, az emberiség és minden dolog a Természetben - ciklikusan folyik. Beszéltünk a hét faj­ról, melyekbõl öt már csaknem befejezte földi pályafutá­sát, s azt is hangoztattuk, hogy minden egyes gyökérfaj - alfajaival és számtalan családi és törzsi megosztásá­val - teljesen eltér az azt megelõzõ és az utána követ­kezõ fajtól. Antropológusok és néprajzosok ezt a megálla­pítást - egyöntetû tapasztalati tényekbõl kiindulva - ta­gadni fogják. A természettudósok azt mondják majd, hogy az ember - a bõr színétõl és a típustól eltekintve, s talán az arcberendezés s a koponyaforma bizonyos eltéré­sei mellett - mindig ilyen volt a világ valamennyi részé­ben és minden klímában, sõt termete is ekkora volt. Így mondják, s ugyanakkor kitartanak amellett, hogy az ember és a majom ugyanattól a közös õstõl származik. Ez önmagában is logikai képtelenség, mert ama ismeretlen õsnek is számtalan nagyságrendi és formai változáson kel­lett keresztülmennie, amíg fejlõdésében eljutott a kétlá­bú alkatig. A fenti elveket valló nagyon logikus szemé­lyek csak használják nyugodtan paradox nézeteiket. Mi új­ra csak azokhoz szólunk, akik nem fogadják el azt az ál­talános tételt, hogy a mítoszok "a természeti erõk lát­ható mûködéseinek szemléletébõl" származnak, s akik könnyebben el tudják képzelni, hogy azok a csodálatos történetek - istenekrõl és félistenekrõl, óriásokról és törpékrõl, sárkányokról és mindenféle szörnyekrõl - tényleges természeti átalakulásokon alapulnak, mintsem elhiggyék, hogy mindez csak kitalálás. A Titkos Tanítás éppen ezeket az "átalakulásokat" tanítja, amelyek a mi jelenlegi emberiségünket mind fi­zikai természetében, mind pedig emlékezetében és felfo­gásában az idõk folyamán megváltoztatták. A modern tudo­mány tisztán spekulatív feltevéseivel szemben, amelyet csak néhány évszázad tapasztalatain és pontos megfigye­lésein alapulnak, ez a tanítás Szentélyeinek feljegyzé­seit és jól õrzött hagyományait tárja elénk. Az Õsi Tudo­mány, miközben egy legyintéssel lesöpri az elméletek pókhálószerû anyagát, melyet alig néhány ezer év sötétjé­ben szõttek - az európai felfogás szerint "történelmi­nek" nevezett idõszakban -, így szól hozzánk: most hall­gasd meg az én beszámolómat az emberiség emlékirataiból.

Az emberi fajok egymásból születnek, növekednek, kiteljesednek, majd megöregednek és meghalnak. Az alfa­jok és a nemzetek ugyanezt a szabályt követik. Ha a mindent tagadó modern természettudomány és az un. filo­zófia nem is vonja kétségbe azt, hogy az emberi család számtalan, jól megkülönböztethetõ típusból és fajból áll, ez csak azért van, mert a tény letagadhatatlan. Ki merné azt állítani, hogy semmiféle külsõ eltérés nincs egy angol, egy afrikai néger és egy japán vagy kínai kö­zött? Másrészrõl a legfõbb természettudós hivatalosan tagadja, hogy keverék fajok, vagyis teljesen új emberi fajok alakulnak ki napjainkban, bár néhány természettu­dós - De Quatrefages és mások - a tények helyes ismere­tében ezt a nézetet vallják.

Mindazonáltal fõ tételeinket nem fogják elfogad­ni. Azzal érvelnek majd, hogy bármilyen formákban volt is az ember a hosszú történelem elõtti múltban, a jövõben nem várnak reá további változások, kivéve a jelenleg is megfigyelhetõ kisebb eltéréseket. Az általunk hirde­tett hatodik és hetedik gyökérfaj tehát csak puszta kép­zelõdés.

Erre azt feleljük: Honnan tudjátok ? Az általatok szerzett tapasztalatok csak néhány ezer évre korlátozód­nak, ami még egy napnak sem felel meg az emberiség tel­jes korához képest, nem is ismertek mást, mint a mi je­lenlegi ötödik fajunk tényleges kontinensein és szige­tein élõ típusokat. Honnan tudhatnátok, hogy mi lesz, vagy mi nem lesz még? Ezzel szemben áll a Titkos könyvek jóslata, félre nem érthetõ megállapításaival.

Az atlanteán faj kezdete óta sok millió év telt el, jóllehet az utolsó atlanteánok már árja elemekkel keveredtek 11000 évvel ezelõtt. Ez mutatja, mily óriá­si az átlapolás az elõzõ és az utána következõ faj kö­zött, jóllehet a régebbi faj lassan elveszti jellegét és külsõ típusát, s felveszi a fiatalabb faj új vonásait. Ez bizonyítható minden keverék emberi faj kialakulásá­ban. Nos, az Okkult Filozófia azt tanítja, hogy még ma is szemünk láttára már kezd kiformálódni az új faj és annak alfajai, s mindez Amerikában fog végbemenni, ahol ez az átalakulás már csendben meg is kezdõdött.

Az alig háromszáz évvel ezelõtti tiszta fajú an­golszászokból az Egyesült Államok polgárai már új nemzetté váltak, és ma már - egyéb nemzetiségek beleolvasz­tása és összeházasodás folytán - önálló fajt alkotnak nemcsak mentálisan, hanem fizikailag is. Idézem De Quat­refages-t:

Amikor egy keverék faj valahol letelepszik, és egységessé válik, a friss keresztezõdések folytán egy induló faj szerepét kezdik betölteni. Az embe­riség, amilyennek most látjuk, nyilvánvalóan nagy­részt így alakult ki a ma már meghatározatlan külön­bözõ fajok folyamatos keresztezõdésébõl. ( The Human Species , 274. old.)

Így váltak az amerikaiak mindössze három évszázad alatt egy "induló fajjá", átmenti ez a helyzet, mert idõvel különálló fajt fognak képezni, amely minden más jelenleg létezõ fajtól eltér. Röviden, õk képezik a hatodik alfaj csíráit, és kétségtelenül õk az elõörsei annak a fajnak, amely néhány száz év múlva teljesen új jellegzetességekkel a jelenlegi európai, azaz az ötödik alfaj helyébe lép. Azután, valami 25000 év múl­va õk fogják elõkészíteni a hetedik alfajt. Végül, kü­lönbözõ kataklizmák következtében - mely kataklizmák elsõ sorozata Európát pusztítja el, majd elpusztul az egész árja faj (mindkét Amerikát érintve), valamint mind­azok a földrészek, amelyek kontinensünk és szigeteink pereméhez kapcsolódnak - megjelenik a hatodik gyökérfaj jelenlegi körünk színpadán. Mikor lesz ez? Azt talán csak a Bölcsesség Mesterei tudják, de õk éppoly mélyen hallgatnak errõl, mint a fölöttük tornyosuló hóval bo­rított csúcsok. Mi csak annyit tudunk, hogy ez a faj észrevétlenül fog kialakulni, oly észrevétlenül hogy hosszú évezredeken keresztül e faj pionírjait - azokat a különös gyermekeket, akikbõl különös férfiak és nõk lesznek - abnormális lusus naturae -nek fogják tekinteni fizikai és mentális furcsaságaik miatt. Majd, amint el­szaporodnak és korok múltával számbelileg mind többen lesznek, egyszer csak felfedezik, hogy õk vannak többség­ben. Ezután a jelenlegi embertípust fogják korcs-szülött­nek tekinteni, úgyhogy a civilizált országokban ezek lassan kihalnak, s csak kis csoportok maradnak meg be­lõlük a szigeteken - a jelenlegi hegyek csúcsain -, ahol életüket tengetik és degenerálódnak. Végül telje­sen kihalnak, talán több millió év múlva, amint most kihalnak az aztékok, a nyam-nyamok és a Niligiri Hills környékén élõ törpe Mula Kurumba faj. Ezek mind utolsó maradványai valamikor hatalmas fajoknak, melyeknek lé­tezésére a modern generációk már egyáltalán nem emlékez­nek, amint mireánk sem fog emlékezni a hatodik faj emberisége. Az ötödik faj átlapolja majd a hatodikat több százezer éven keresztül, lassabban változva mint az új utód, de azért más lesz természetében, általános fizikai és mentális képességeiben éppen úgy, amint a negyedik is átlapolta az árja fajt, és a harmadik az Atlanteánokat.

A hatodik nagy fajra történõ elõkészülés folya­mata végigkíséri a hatodik és a hetedik alfajt. De az ötödik kontinens utolsó maradványai csak akkor tûnnek el, amikor az új faj már megszületett, vagyis akkor, amikor egy másik és új szárazföld elfoglalta helyét földgömbünk új vizei fölött, hogy befogadja az új jöve­vényt. Erre a szárazföldre költöznek és itt telepednek le mindazok, akik szerencsésen megmenekülnek az általá­nos katasztrófából. Hogy ez mikor lesz - mint mondtuk már - azt az író nem tudja. Mindössze annyit jegyezhet meg, hogy amint az ember sem válthat át hirtelen a gyer­mekkorból az érett férfikorba, úgy a Természet sem tehet váratlan ugrásokat és fordulatokat. A végsõ kataklizmát több kisebb elmerülés és pusztulás fogja megelõzni, me­lyekben a víz és a vulkánikus tüzek játsszák a fõszere­pet. Az amerikai zónában élõ fajnak ebben az idõben gyõzelemittasan ver a szíve a hatodik faj megindulása­kor, de õk már nem amerikaiak, és nem is európaiak, mert addigra egy új faj lett belõlük, s e fajon belül igen sok új nemzet . Az ötödik nem hal ki azonnal, hanem fenn­marad egy ideig, több százezer éven át átlapolja az új fajt. Amint már mondtuk, maga is megváltozik, de las­sabban, mint az utód, mentalitása, általános fizikai megjelenése és alakja teljesen más lesz. Az emberiség ugyan nem fog újra óriás testekben élni, mint Lemuriá­ban és Atlantiszban, mert amíg a negyedik faj a fizikai fejlõdés során az anyagiasság legmélyebb pontját érte el, addig a jelenlegi faj már a fölszálló íven van; a hatodik pedig gyorsan kinövi az anyag kötelékeit, sõt még a test béklyóit is leveti.

Így tehát az Új Világ - mely sokkal idõsebb, mint a régi (bár ezt a tényt az emberek már elfeledték) - másként Pâtâla (az antipólusok vagy Alvilág, Amerika in­diai neve) emberiségének missziója és karmája az, hogy elvesse egy eljövendõ, nagyszerû és a jelenlegi fajok­nál sokkal dicsõségesebb faj csíráit. Az Anyag ciklusait a Spiritualitás és a teljesen kifejlett elme ciklusai fogják követni. A párhuzamosság törvénye szerint, amely a történelemre és fajokra is érvényes, a jövõ emberisé­gében többségben lesznek a dicsõ adeptusok. Az emberiség a Ciklikus Rendeltetés gyermeke, és minden tagja be fog­ja tölteni eddig még fel nem ismert misszióját, mert nem vonhatja ki magát a Természettel való együttmûködés kötelezettsége alól. Az ember minden újabb fajban a ki­jelölt ciklikus Zarándokutat járja. Az éghajlatok meg­változnak, és máris változni kezdenek, minden trópusi évben (10600 év) lehull egy alfaj, csak azért, hogy egy másik, magasabbrendû faj keletkezzék a felmenõ íven. Ugyanakkor a kevésbé sikerült csoportok - a Természet balfogásai - úgy fognak eltûnni az emberi családból, hogy semmi nyomot sem hagynak maguk után, akárcsak az egyes emberek némelyike.

Így mûködik a Természet a Karmikus Törvény ural­ma alatt: a mindig meglévõ, mindig változó Természet. Ezt példázzák egy Bölcs szavai, akirõl csak néhány ok­kultista tud: A JELEN A MÚLT GYERMEKE, A JÖVÕT A JELEN SZÜLI. ÉS MÉGIS, Ó JELEN PERC! TUDNOD KELL, HOGY NINCS SZÜLÕD, ÉS NEM LEHET GYERMEKED, HOGY MINDIG CSAK MAGADAT SZÜ­LÖD! MERT MIELÕTT KIMONDANÁD: "ÉN AZ ELÕBBI PERC UTÓD­JA VAGYOK, A MÚLT GYERMEKE", MÁR MAGAD IS MÚLTTÁ LET­TÉL, S MIELÕTT KIEJTENÉD AZ UTOLSÓ SZÓTAGOT, ÍME, MÁR NEM A JELEN VAGY, HANEM MAGA A JÖVÕ. ÍGY OLVAD EGGYÉ AZ ÖRÖKKÉVALÓ HÁROMSÁG: MÚLT, JELEN ÉS JÖVÕ, A MAHAMAYA, AZ ABSZOLÚT "VAN" GYERMEKE.


1 A "történelmi" szót használtam, mert jóllehet a történészek csaknem képtelenül összezsugorították azo­kat a korokat, melyek bizonyos események és napjaink közt vannak, mégis ha már egyszer ismert és elfogadott eseményekrõl van szó, akkor azok valóban a történelem­hez tartoznak. Így a trójai háború is történelmi esemény, habár i. e. nem egészen 1000 évre teszik, pedig valójá­ban i. e. inkább 6000, mint 5000 éve történt.

2 Történelmi tény, hogy Sanchoniathon i. e. 1250-ben a régebbi föníciai városok levéltáraiban található annale­sek és állami okiratok nyomán összeállította és föníciai írásjelekkel leírta a föníciai vallás teljes áttekinté­sét.

3 Prof. Virchow, Appendix, I. Schliemann: Ilios -ához, 1880.

4 Gosse ezt írja Madame Merianról: "Megátalkodott eretneknek tartották, akinek egy szavát sem lehet hinni, aki téves természetrajzot állított össze és hamis tudo­mányos tényeket talált ki". ( Romance of Natural History , 227. old.)

5 Dr. Cover írja: "A washingtoni híres madár csak mí­tosz volt, Audubon vagy tévedett, vagy pedig, mint so­kan habozás nélkül állítják, hazudott ".

6 1888 júliusában, amikor e mû kézirata még az íróasz­talomon feküdt, s maga a Titkos Tanítás teljesen ismeret­len volt a világ elõtt, azzal vádoltak, hogy az egész csak az én agyamban született meg. Íme, ezekkel a hízel­gõ megállapításokkal jellemezte az Evening Telegraph (USA) 1888. június 30-i száma a még meg sem jelent mûvet: " A júliusra várható lenyûgözõ könyvek között lesz Mme Bla­vatsky új könyve. a Titkos Tanítás. a teozófiáról(!) Jóllehet a szerzõ vissza tud röppenni a brahmin tu­datlanságba. (!?), ez még nem bizonyság arra, hogy minden, amit mond, igaz ". S ha egyszer már elhangzott az elfogult ítélet abból a téves kiindulásból, hogy a könyv már megjelent, és hogy annak ismertetõje azt valóban ol­vasta - s ezek egyike sem áll -, úgy most, hogy valóban kijött a könyv, a kritikus kénytelen lesz alkalmazkodni - helyes vagy helytelen - elsõ megállapításához, s ebbõl a helyzetbõl valószínûleg egy még könyörtelenebb kriti­kával vágja ki magát.

< Elõzõ - = o O o = - TITKOS TANÍTÁS IV.

Szerző: H. P. Blavatsky

TITKOS TANÍTÁS III. - UTÓSZÓ kapcsolódó oldalak:
Blavatsky © Mesterek © Spiritualis © Teozofia © Tanulj © Ezoterika © Ezoteria © Szeretettel © Halal © Reinkarnacio © Karma © Dharma © Beavatas © Buddhizmus © Buddha © Tanulj © Tanacsadas © Okkult © Medium © Torvenyek © Lelek © Szellem © Mindenkit © Tisztanlatas © Tanfolyam © Valosag © Meditacio © Asztrologia © Asztral © India © Titok © Secret © Determinacio © Mitologia © Het © Joga ©
Rebirthing * Gestalt * Családfelállítás * Rendszerállítás * Erõszakmentes kommunikáció
Affection
SZERETET
SPIRITUÁLIS
EZOTERIKUS
JÓSLÁS, TAROT
HOROSZKÓP
ÖNMEGVALÓSÍTÁS
ÉLETMÓD
TÁPLÁLKOZÁS
GURUK, MESTEREK
PLUSZ EZO

Utolsó látogatók



Yrisz hirdetés
Rebirthing
Gestalt
EMK
Családfelállítás

Harmónia fejlődés hirdetés
Aktuális programok
Mentálhigiéné
Rogers-i megközelítés
EMK.
Önérvényesítés
Mediáció
Colon-hydro
Légzés

Villanyszerelő hirdetés
Villanyszerelés Bp.
Szeretet ©  2007-2014Weboldal hozzáadás © Add To Net 2011-2014 Tudatosság - Ingatlan - Életmód - Web Katalógus - Támogatás: Önmegvalósítás, Harmónia fejlődés